„Denkmal für die Ansiedlung, Lernort für die Jugend, Sehenswürdigkeit"

Október 18-án került sor az országos német betelepülési emlékmű bemutatására, megáldására és átadására a Magyarországi Németek Általános Művelődési Központjában (MNÁMK).

Die Donau fließt vom Schwarzwald bis zum Schwarzen Meer, und verbindet Länder und Völker mit einander. Das Bindeglied bildeten und bilden dabei die Schiffe. Ein solches Schiff soll die Vergangenheit, die Gegenwart und die Zukunft der Ungarndeutschen miteinander verbinden – sagte Frau Theresia Szauter, Hauptdirektorin des Bajaer Bildungszentrums in ihrer feierlichen Rede.

Az Ulmer Schachtel egy lapos folyami hajó, amely a dunamenti svábok 18. századi kivándorlásának szimbóluma. Júniusban a nemzetiségi táborunk programjai közé beiktattuk az akkor még épülő bajai „ulmi dereglye" meglátogatását. Diákjaink képzeletét megragadta a valósághű hajó, itták Emmert tanár úr szavait, aki lelkesen beszélt hozzájuk az építkezésről. Akkor már nagyon jól haladtak a külső munkálatok, csupán a hajóorr és a hajófar 2-2 evezője hiányzott a sváb dereglyéről. Az ott készült fotót láthattátok is a tábori beszámolónkban.

A Bajai Német Önkormányzat, a Bácskai Németekért Közalapítvány és a Bácska Német Kulturális Egyesület az MNÁMK-val együttműködve építtette meg eredeti nagyságban a fenti hármas célt szolgáló Ulmer Schachtelt, amelynek fakunyhója különleges tanítási helyszínként a történelem és a népismeret órákon segíti majd a tanulókat a magyarországi németek kultúrájának és történelmének megismerésében.

Das Schiff bekam den Namen „Hoffnung". Der Name soll auf die Hoffnung unserer Ahnen auf ein neues, besseres Leben hinweisen, sowie auch auf unsere Hoffnung darauf, dass wir unsere Sprache, Kultur, Traditionen und Identität bewahren können – betonte Alfred Manz, Leiter des Teams, das sich das Schiff erträumt und verwirklicht hat.

In der Feierstunde sangen wir gemeinsam mit allen Anwesenden die Melodie:

„Schifflein, oh Schifflein, Schifflein am blauen Fluß,

schaukel, schaukel, schaukel der Heimat zu."

Judit Lazri

Fotók: Lazri Judit