Pócsi János kulturális rovatszerkesztő cikke a Vörösvári Újság márciusi számába a Vásár téri iskola március 15-i színházi előadásáról:

Emléke sír a lanton még...

 A Német Nemzetiségi Általános Iskola műsora március 15-e tiszteletére

Az ünnepet öt nappal megelőzve, március 11-én, péntek délelőtt a Művészetek Háza színháztermében vehettünk részt városunk idei első ünnepi megemlékezésén. A jó másfél évszázaddal ezelőtti nyelvi stílusban megfogalmazott plakát „Invitatio" főcímmel adta hírül a jeles eseményt...

A színházteremben még folyik az iskola alsó tagozatosainak ünnepe, de már jóval a tízórai kezdés előtt korabeli ruhákba öltözött, izgatott résztvevők gyakorolják szerepeiket az előcsarnokban.

Majd a közönség elfoglalja helyét, s máris 1848-ba repülünk vissza. Kezdetét veszi a játék...

Megelevenednek, életre kelnek a mindannyiunk által ismert események: beözönlik a tömeg, vállán Táncsiccsal, Jókai a tizenkét pontot olvassa fel, Petőfi pedig elszavalja a Nemzeti dalt. Este a Nemzeti Színházban Laborfalvi Róza gyújtó szavára egy emberként énekli el mindenki a Szózatot. Mindeközben már ocsúdik az első kábulatából lassan magához térő bécsi udvar, s szövi terveit a forradalom leverésére...

Így vezet végig bennünket a színielőadás a dicső napokon, a nemzet önfeláldozó harcain át, a megtorlásig, de még tovább is! Amit itt láttunk, abban tért el az eddig látott ünnepi előadásoktól, hogy szélesebb történelmi rátekintést adott a század és hazánk e nagy eseményére, azaz nem állt meg a segesvári fegyverletételnél és Petőfi halálánál. Október hatodika, Arad után is tovább él a nemzet, s ha Haynau rémuralma mázsás teherként nehezedik is rá, Ferenc József hitvese, Erzsébet királyné felemeli szavát minden magyarért. Arany János is megírja csodálatos balladáját, A walesi bárdokat, mely messzehangzó jajkiáltás a zsarnokság, a császári önkény ellen... Lassan közeledik majd a kiegyezés, s általa az életben maradás is!

Nagyon tetszett az előadás!

Az említett „történelmi szélesvászon" nem egyedüli erénye a darabnak. Az ötletes kerettörténetben a kamarilla nyomozója, majd rendőrfőnöke és a mindenkori besúgó közti hol itthon, hol Bécsben mindvégig vissza-visszatérő párbeszédek híven tükrözik, hogy a még forradalom legmagasztosabb pillanataira is rávetül Bécs áskálódása, félelme, majd bosszúvágya.

Találó a helyszínek megválasztása is: az előretörés időszakában a Nemzeti Színház, az Arany-ház Nagyszalontán, a császár fogadószobája a bécsi Hofburgban. Később a harcok és a megtorlás idején Orlay Petrich Soma háza Mezőberényben, a harctér Segesvár és Fejéregyháza között, ismét csak a Hofburg immár a győztes császárral, majd Arany János nagykőrösi lakása, amely A walesi bárdok balladai színhelyéül is átlényegül.

Feltétlenül szót kell ejtenünk a színpadi játék szereplőiről, a gyerekekről. A főszereplők legifjabbjai hatodik, többségük nyolcadik osztályos. Általános iskolai tanulók ők, tehát nem színész- vagy énekesnövendékek...

Petőfi Sándor szertelen lelkesedését a hatodikos Borókai Máté hitelesen adja vissza. Arany János megszemélyesítője Valachi Samu szépen, hibátlanul beszél, és fiatalsága ellenére is éreztetni képes a költő bölcs megfontoltságát. Nagyon tetszett Kruppa Klaudia szuggesztív szövegmondása, csillogó szeme és szép énekhangja. Manhertz Krisztián alkatilag és szerepformálásában is hiteles uralkodó és zsarnok is egyszemélyben. Nehéz feladatát ügyesen oldotta meg Tagscherer Norbert, aki mind nyomozóként, mind rendőrfőnökként, németesen tört magyarságával nevetséges, egyben kegyetlen, törtető figura. Szerepének ösztönös átérzésében az Arany János feleségét megformáló hatodikos Pápai Kinga tetszett legjobban. Ahogy a színpadon jár-kel, beszél, tartásában és néhány mondatának hanglejtésében is teljességgel benne van a kor asszonyának alázatos, de költőóriás-férjét már tudatosan támogató „honleány" alakja. Szerepének és gyönyörű ruhájának tökéletesen megfelelt a Sissit életrekeltő Breier Kata, és ami a legfontosabb, császár-férjével való olykor kemény párbeszédeiben gesztusaival, hanghordozásával is hitelesíti, miért is szeretjük és tiszteljük mindmáig Erzsébet királynét.

A precíz, zökkenőmentes előadás, a szereplők betanítása, szép szövegmondása és mozgatása, a stílusos összekötőszövegek, párbeszédek megírása és a sok jó dramaturgiai ötlet komoly érdem. Egy ilyen előadás a szereplők és a közönség számára is a hazaszeretet érzésének felemelő, közös átélése. A végső elismerő szó illesse a tanár-rendező Fogarasy Attilát, aki az előadás végén joggal érdemelte ki mind a nézők, mind a szereplők felcsattanó tapsát.

Pócsi János

 {jcomments on}