A Vásár téri Német Nemzetiségi Általános Iskola hagyományosan kétévenként rendez színjátszó fesztivált. Ebben az évben jubileumhoz érkezett a rendezvénysorozat: április 2-án tizedik alkalommal gyűltek össze Vörösváron a nemzetiségi iskolák színjátszói és az őket felkészítő némettanárok, drámapedagógusok. A jubileumi fesztiválnak az eddigieknél sokkal jobb körülményeket biztosító, megújult Művészetek Háza adott otthont. A zsűri kitüntető elismerését ezúttal egy óbudai iskola színjátszói nyerték el.

A fesztivál mintegy 300 résztvevője – szereplők, kísérő tanárok, meghívott vendégek – szinte teljesen belakta a Művészetek Házát a színháztermen és az aulán kívül számos helyiséget elfoglalva az öltözködésre és előkészületekre. Ennyi vendéget fogadni, irányítani, kiszolgálni nem kis feladat – a Vásár téri iskola összes tanára és dolgozója kivette belőle a részét. A főszervező Szontág Nándor tanár úr volt, aki számos elismerést begyűjthetett a rendezvény után a résztvevő iskoláktól: minden flottul, gördülékenyen ment, és a nézők jól szórakoztak ezen a szombat délelőttön, és ami a legfontosabb: sokat tanulhattak egymástól.

A jubileumi rendezvényen 9 nemzetiségi iskola összesen 12 produkcióját láthatták-hallhatták a nézők. Budapestről három iskola is nevezett a fesztiválra, Pilisszentivánról, Tarjánból, Perbálról, Ikladról egy-egy csoport érkezett, és természetesen a vörösváriak is felléptek, hogy látványos előadásaikkal és jól érthető szövegmondásukkal kitegyenek magukért.

A fesztivál délelőtt 9 órakor kezdődött Gromon István polgármester köszöntő szavaival és Faragó Tímea, a Schiller Gimnázium tanára szakmai megnyitójával. A rendezvény háziasszonya Lazri Judit tanárnő volt.

Az előadott darabok témájukat, látványukat és előadásmódjukat is illetően igen változatosak voltak. Nemigen akadt olyan darab, amelyre az „unalmas" jelzőt aggathattuk volna.

Nagyon jópofa, nevettető volt például az ikladiak első darabja, amelyben két vásott gyerek lépett egy unalmas emlékmű két alakjának helyébe – az ebből adódó helyzetkomikumot kihasználva a járókelőket halálra rémítve. Az ikladiak második műsorszáma is a humorra épült: egy zeneórát játszottak el sok ötlettel, szkeccsel.

E sorok írójának a legjobban – nem tagadva, hogy hazahúz a szíve – a vörösváriak előadásai tetszettek. A nyitó darabot a Vásár téri iskolások adták elő: egy tréfás mesét, amelyben a kicsit kelekótya legény egy tehenet hajt a vásárra, hogy azután egyre hátrányosabb cserék után semmije se maradjon, csak az öröme, hogy megszabadult a sok nyűgtől. A felejthetetlen alakítások mellett (ilyen volt például a libát játszó fiú szereplése), a díszletek is látványosak voltak.

A legtöbb szereplőt megmozgató darabot a Templom téri iskolások adták elő. A vörösvári hagyományokat elevenítették fel egy tollfosztást előadva: míg a nemzetiségi viseletbe öltözött asszonyok a tollakkal bíbelődtek, a férfiak iszogattak és énekelgettek, a gyerekek pedig a színpad előterében játszottak. A végén még pogácsát is kaptak a nézők.

A Balasi Anikó, Haviar Noémi és Pfisterer Angelika alkotta zsűri azonban ezúttal egy budapesti iskola két előadását ítélte a legkiemelkedőbbnek.

A fesztiválserleget az Első Óbudai Általános Iskola színjátszói nyerték sok humorral előadott „Schneewittchen" című előadásukért, amely a jól ismert Hófehérke és a hét törpe-mese modernizált, gegekkel teletűzdelt feldolgozása volt. Az óbudaiak egyben meghívást nyertek a Schiller Gimnáziumban augusztus első hetében megrendezendő színjátszó táborba is.

Ugyancsak kiemelte és melegen méltatta zsűri az óbudaiak „Frühlingswasser" című darabját. Ezt az előadást az Unser Bildschirm egy későbbi időpontban rögzíteni is fogja.

Pfisterer Angelika, a zsűri elnöke értékelésében elmondta, hogy nagy erőssége volt a fesztiválnak a témák, műfajok, előadásmódok sokszínűsége, a díszletek és jelmezek változatossága, a zenei kíséret, nagyon jó volt látni és érzékelni a közös munka örömét és eredményét. Amit kritikával illetett: a színpadi mozgások olykor bizonytalanok voltak, nem tudták a szereplők, hova álljanak, olykor takarták is egymást. Egyes darabokban gondok voltak még a szövegmondással, kiejtéssel is. Összességében azonban jó színvonalúnak értékelte a fesztivált.

Általam is hallott mértékadó vélemények szerint a német színjátszó fesztiválok egyre színvonalasabbá, színesebbé, változatosabbá váltak az évek során. (Kezdetben előfordult, hogy több csoport is ugyanazzal a darabbal lépett fel.) A színvonal emelkedésében jótékony hatással voltak a színjátszó táborok és a drámapedagógusok képzése is.

A fesztivál délután fél kettő tájban ért véget, miután minden iskolai csoport átvette a jól megérdemelt emlékplakettet, és elbúcsúzott a rendezőktől. Úgy hiszem, élményekkel dúsan, elégedetten tértek haza Vörösvárról. Találkozzunk 2013-ban, a 11. Német nyelvű színjátszó fesztiválon!...

Fogarasy Attila

A fesztiválról készült fotóalbum elérhető a Vásár téri iskola honlapjáról (http://archiv.nnai.hu).