Fedasz Franciska 4. b osztályos tanuló az Együtt Mindannyiunkért Alapítvány és a Közélet Alapítvány által az Olvas6 Program keretében „Nekem a boldogság..." címmel meghirdetett vers- és prózaíró pályázatának 2. kategóriájában megosztott ezüst minősítést ért el.

Nekem a boldogság?

Szervusz, kis barátom! Tudod, hogy mi nekem a boldogság? Elmesélem! Képzeld barátom, évekkel ezelőtt, amikor apukámmal hazaértem az óvodából, megláttam egy nagy ketrecszerűséget az asztalon. Odamentem anyukámhoz és megkérdeztem, hogy mi az? Anyukám azt mondta, hogy nézzem meg jobban. Megnéztem jobbról is, balról is, s lássatok csodát, egy kis hörcsög volt benne! Volt neki házikója, egy etető és itató tálja, és természetesen még hörcsögketrece is. Nem tudom, hogy apukám honnan hozta, de nagyon örültem neki!! Ő volt életem első igazi élő kis állatkája! Elneveztem Bajszinak, mert nagyon hosszú bajusza volt. 
Néha Bajszosnak is becéztük. Olyan boldog voltam, hogy csak úgy röpdestem, sőt szárnyaltam az örömtől. Nagyon boldog voltam!
A következő, aki várja, hogy írjak róla, a tengerimalacom. Ő úgy került hozzám, hogy nekem minden vágyam az volt, hogy kapjak egy kutyát, de apukám nagyon nem szeretett volna kutyát, ezért helyette kaptam a tengerimalacot. Rengeteg de rengeteg állatkereskedést végig jártunk érte, ami izgalmas volt, és nagyon megérte, mert végül egy igazán cuki kis malackát találtunk. Képzeld el, nyuszikkal tartották őt egy ketrecben. Amikor kiválasztottam és kifizettük, még egy igazi szerződést is alá kellett írnom. Egyébként mielőtt még megvettük volna malackát, neki is bevásároltunk. Vettünk neki porcelánból készült etető tálat, kapott répából és szénából készült ehető házat, ő is kapott itatót, szénatartót és egy óriási ketrecet is. Nagyon szeretek az állataimnak vásárolni, szeretem, hogy én választhatom ki nekik a felszereléseiket.
Most pedig elmesélem életem legszebb napját. Egyszer amikor a mamámmal hazaértem az iskolából hatalmas meglepetés ért. Anyukám már kint várt az udvaron és amikor megérkeztem, megkért, hogy rakjak minden udvari játékot a helyére. Nem értettem, hogy ez miért olyan fontos, de szót fogadtam, és elkezdtem pakolni. S abban a pillanatban, amikor beléptem a kis házba, ahol a kerti játékokat tartjuk, ott várt egy dobozban egy igazi élő kiskutyus!! Egy kis tacskó, akit Pollynak neveztem el. Nagyon picike volt még. Azonnal felvettem és magamhoz öleltem őt, és nagyon sokáig így maradtunk. Kis puha meleg gombóc volt, aki édesen szuszogott a fülembe. Neki is még aznap elmentünk anyukámmal vásárolni tappancsos fekhelyet, etető és itató tálakat, és persze játékokat, amiket én választhattam ki neki.
Tudod, kis barátom, nekem azt jelenti a boldogság, amikor a családommal lehetek, és együtt kirándulunk, játszunk és sétáltatjuk a kutyust.